Erzsébettelep rövid, képes iskolatörténete | Nyomtatás |
2011. augusztus 23. kedd, 07:51

A 19-20. század fordulóján kezdődött Erzsébettelep története, és nagyjából a településrész kialakulásával egyidős a helyi közoktatás is. (Bélatelep abban az időben Rákoskeresztúrhoz tartozott.) Az első iskola 1908-ban kezdte meg működését, és immár a Vajk-sziget is három évtizedes múltra tekinthet vissza.


A telep szomszédságában, a Gyömrői úton épült négy gyár munkásai, a rákoskeresztúri temető közelében kialakult virágkertészetek művelői, valamint a Gyűjtőfogház fegyőrei is munkahelyük közelében épült házakban, lakásokban találtak otthonra. Hamarosan szükség lett oktatási intézményre is: 1907-ben 200 tanköteles gyermek élt a telepen, akiket Kőbányán nem fogadtak, a lőrinci iskola pedig nagyon messze, a Bókaytelepen volt.

Az első, állami kezdeményezésre épült kétosztályos elemi iskola az Erzsébet királyné úton (ma Felsőcsatári út) működött Bányai Döme házában. Ez az ún. "Pala" iskola volt Pestszentlőrinc - akkor még a közigazgatásilag Kispest részét képező Puszta-Szentlőrinc - második iskolája. A favázas, palatetős épületért, amely a Gyömrői út irányából nézve valamivel a mai Mester utcai kereszteződés előtt, a Koppány utca bejáratával majdnem szemközt állt, két évre 1060 korona bérleti díjat fizetett a kormányzat a tulajdonosnak és nejének, Radocsai Franciskának. A "Palát" 1909-ben 70 beírt tanulójával igazgatás szempontjából az új Rendessy-telepi iskolához csatolták. Az épület később a helyi Katolikus Legényegylet székháza lett.

A Pala iskola

A Pala iskola

 

Az 1920-as években, gróf Klebersberg Kunó kultuszminisztersége idején, állami kezdeményezésre négy elemi és egy ún. polgári iskola épült Lőrincen, amely akkorra önálló nagyközségi rangra emelkedett. A négyből az egyik a Kund (később Kond) utcai harangtornyos iskola volt, amelyet 1927-ben adtak át. (Tervezte: Sárkány István, építette: Uhrinyi Kovács József).

Egyébként a környék közterületei - így közvetett módon az iskola is - Varga Géza református lelkész javaslatára kapták Árpád korra utaló nevüket.

A Kond utcai iskolaépület

A Kond utcai iskola

 

Az intézmény élére előbb Ferenczy Sándort nevezték ki, aki egyúttal ellátta volna a Rendessy-telepen működő társintézmény - a későbbi Piros - és két óvoda vezetői teendőit is. (A besorolás szerint ez volt a 2. számú iskolakörzet Lőrincen.) Ezt a döntést szeptemberre megváltoztatták: Erzsébettelepen és Szemerén is Kuhár Ernő lett az igazgató.

Kuhár Ernőt 1935-ben már a Gulner élén találjuk; a kiváló pedagógust 2009-ben a település oktatástörténetében játszott szerepéért posztumusz díszpolgári címmel tüntették ki.

Kuhár Ernőt - Horthy Miklós kormányzó hozzájárulásával - III. Borisz bolgár király is kitüntette

 

A Kond utcai épületben három szobás, fürdőszobás igazgatói lakást, iskolaszolgai lakrészt is kialakítottak; tantermet csak hármat. Ezekből kettő egyetlen nagy teremmé volt alakítható, mivel azokat csak szétnyitható deszkafal választotta el egymástól. Vasárnaponként az ily módon megnövelt térben három felekezet részére istentiszteleteket tartottak. (Krizsán Mária elbeszéléséből tudjuk, hogy a jómódú hívek névre szóló székei álltak az első sorokban, míg a szegényebbek a terem végében foglaltak helyet. Legelső alkalommal 1928 májusában. 1936-ban a Kápolna Egyesület, a város és a hívek adományaiból oltárfülkét is építettek. A fülkét a helyi közélet ismert alakja, Wimmerth Béla esperes-plébános szentelte fel a városi vezetők, az egyházi vezetők és dr. Nagy Amadé bencés tanár jelenlétében. Felszólalt a Kápolna Egyesület elnöke, Lessó Gyula is. Az oltár később az Attila utcai plébániára került. Idővel lecserélték, s további sorsa ismeretlen.)

Az első tanítási nap 1927. szeptember 10-én volt. A három tanteremre 153 tanuló jutott. (A szolgálati lakást jóval később, 1950-ben napközi otthonná alakították.) Beiratkozási díj is volt: 1928-ban 2 pengőt kellett fizetni az állam elemi iskoláiban.

Az 1.c osztály az 1953-54-es tanévben - osztáyfőnök: Rácz Józsefné Nagy Irma

Az 1.c osztály az 1953-54-es tanévben

 

A Kondnak hamarosan 260 diákja lett (86 fő/terem!), így a zsúfoltság elleni egyetlen megoldásként újabb épületet állítottak az oktatás szolgálatába 1928-ban. Ez lett a később óvodaként szolgáló, a közelmúltban elbontott Attila utcai iskolarész, ahol három osztály kapott helyet - kilométernyire a főépülettől. A gyors létszámnövekedés oka Lőrinc gyarapodása: két év alatt 1000-nél is több ház épült. (Az Attila utcai épület történetének tragikus fejezete, hogy
1945-ben, a nyilas uralom idején, internálótáborként működött.)

30-35 további tanteremre lett volna szükség a településen, és a helyzet éppen Erzsébettelepen volt a legrosszabb. Végül az iskola ígéretet kapott 4 új tanterem
megépítésére, amelyek 1939-ben el is készültek.

A minden igyekezet ellenére is áldatlan helyzet egészen 1984. augusztus 31-ig, a Vajk utcai iskola átadásáig fennállt. A kétszintes épülethez 12.500 m2-es telek, 560 m2 tornaterem és – akkoriban – 12 tanterem tartozott.

Épül a Vajk. Sok gondot okozott a talajvíz

Épül a Vajk. Sok gondot okozott a talajvíz

 

A Vajk Utcai Általános Iskola első igazgatója Szmilkó Lajosné volt. (A Vajk-sziget nevet az intézmény később vette fel.) Az első évben 16 osztály 345 tanulójával harmincöt pedagógus foglalkozott.

Az első  évnyitó

Az első évnyitó a Vajkban. Szmilkó Lajosné 1975-től állt a jogelőd iskola élén

1989-ben kezdte meg működését diákönkormányzatunk. Ekkoriban indult, részben éppen ennek a szerveződésnek köszönhetően, az iskolanapok sorozata is. A Vajk-sziget Társadalmi Alapítvány 1991-ben jött létre.

Kalandra fel! (80-as évek)

Kalandra fel! Túrázó diákok valamikor a 80-as években

 

Már a kétezres évek vívmánya volt az önálló informatika szaktanterem, s valamivel később a fejlesztős kuckó kialakítása. (Mindkettő az egykori gondnoklakás helyén működik.)

A legújabb idők fejlesztései közé tartozik a szüneti udvar felújítása, a napközis udvari játékok és pihenőhelyek felállítása, a műfüves sportpálya.

 

Forrás:

Téglás Tivadar (szerk.): Pestszentlőrinc krónikája (1996, Budapest)

Pestszentlőrinci Újság (1927-től)

Fekete Ferencné (szerk.): Séták a XVIII. kerületben (1986, Budapest)

Téglás Tivadar: Sajtófigyelő 1896-1990. Adalékok a XVIII. kerület, Pestszentlőrinc-Pestszentimre történetéhez (2009, Budapest, CD)


Módosítás dátuma: 2015. április 13. hétfő, 10:35