A 19-20. század fordulóján kezdődött Erzsébettelep története, és nagyjából a településrész kialakulásával egyidős a helyi közoktatás is. (Bélatelep abban az időben Rákoskeresztúrhoz tartozott.) Az első iskola 1908-ban kezdte meg működését, és immár a Vajk-sziget is három évtizedes múltra tekinthet vissza. A telep szomszédságában, a Gyömrői úton épült négy gyár munkásai, a rákoskeresztúri temető közelében kialakult virágkertészetek művelői, valamint a Gyűjtőfogház fegyőrei is munkahelyük közelében épült házakban, lakásokban találtak otthonra. Hamarosan szükség lett oktatási intézményre is: 1907-ben 200 tanköteles gyermek élt a telepen, akiket Kőbányán nem fogadtak, a lőrinci iskola pedig nagyon messze, a Bókaytelepen volt. Az első, állami kezdeményezésre épült kétosztályos elemi iskola az Erzsébet királyné úton (ma Felsőcsatári út) működött Bányai Döme házában. Ez az ún. "Pala" iskola volt Pestszentlőrinc - akkor még a közigazgatásilag Kispest részét képező Puszta-Szentlőrinc - második iskolája. A favázas, palatetős épületért, amely a Gyömrői út irányából nézve valamivel a mai Mester utcai kereszteződés előtt, a Koppány utca bejáratával majdnem szemközt állt, két évre 1060 korona bérleti díjat fizetett a kormányzat a tulajdonosnak és nejének, Radocsai Franciskának. A "Palát" 1909-ben 70 beírt tanulójával igazgatás szempontjából az új Rendessy-telepi iskolához csatolták. Az épület később a helyi Katolikus Legényegylet székháza lett.

Az 1920-as években, gróf Klebersberg Kunó kultuszminisztersége idején, állami kezdeményezésre négy elemi és egy ún. polgári iskola épült Lőrincen, amely akkorra önálló nagyközségi rangra emelkedett. A négyből az egyik a Kund (később Kond) utcai harangtornyos iskola volt, amelyet 1927-ben adtak át. (Tervezte: Sárkány István, építette: Uhrinyi Kovács József). Egyébként a környék közterületei - így közvetett módon az iskola is - Varga Géza református lelkész javaslatára kapták Árpád korra utaló nevüket.