Ezen a nyarat idéző, napsütéses hétvégén az alsós nyári tábor eseményeiről emlékezünk meg. A 4.a osztályos Balogh Dániel írása.

Szőce

Mi alsósok július elején mentünk táborozni az Őrségbe, Szőcére. Én most már másodszor mehettem. Hétfő reggel indultunk, ebédelni megálltunk út közben, mivel az út busszal kb. 5 óra. Kora délután érkeztünk a táborba, ahol Bea néni várt minket. Házbeosztással kezdtünk. Mivel kétszer annyi lány volt, mint fiú, ezért a lányok kerültek a pajtába, és a fiúk a kis házakba.

Vacsora után este csillagvadászat volt, ami mindenkinek tetszett. Zseblámpával kellett ezüst színű csillagokat keresni. Azért volt jó az ezüst szín, mert jól visszaverődött róla a fény, és a sötét fűben elég könnyen meg lehetett találni. A csillagokat cukorra lehetett beváltani. A rekord 9 csillag volt és egyedülálló; Páldi Milán volt a szerencsés nyertes.

A 2. napon agyagozás és nemezelés volt a program. Mindenki készített valamilyen tárgyat először kézzel, majd korongozással is. Én puszta kézzel nem voltam valami ügyes, de a korongozáson egy szép gyertyatartó sikerült. A nemezelésen mindenki egy tarsolyt csinált, ami úgy kezdődött, hogy „nyuszit fürdettünk”. Ez azt jelentette, hogy a kartonpapírra rátekert gyapjúra rásimogattuk a szappanos vizet, mintha az egy selymes nyuszi bundája lenne. Mikor már jó sok víz és szappan volt benne, akkor kinyomtuk belőle a „szuszt”- vizet -, majd újra víz, kinyomkodás jó sokszor. A végén egy tanár felvágta a „hasát” a tarsolynak, felakasztgattuk száradni. Az elkészült tarsolyban tartható telefon, szemüveg és még ezer dolog. Délután kis ideig bemehettünk a patakba is, ami a tábor szélén folyik. Fürödni ugyan nem lehet benne, de nagyon jó érzés gumicsizmában benne gázolni. Vacsora után pajta mozi volt, a Jégkorszak 4.

3. nap „elmentünk makramé országba”. A makramé egy csomózásos kézimunka fajta, melyből övet, virágtartót, faliképet, fülbevalót, nyakláncot lehet készíteni. Mi karkötőt csomóztunk fagyöngy díszítéssel, egészen délig. Mindenki annyit csinált, amennyi idejéből tellett. Nekem 3 sikerült, így lett ajándék a nővéremnek és a húgomnak is. Ebéd után fürödtünk a Vadása-tóban. Eredeti nevén vad ásta tó, mivel olyan kicsi, hogy csak úgy keletkezhetett, hogy a vadállatok kiásták maguknak. A partja nagyon sekély, de gyorsan mélyül. A tóban mindenki alaposan lehűlt, még a forrófejűek is.

A 4. nap batikolással, mézeskalácssütéssel, számháborúval és mocsári kirándulással telt. Batikolni mindenki kapott egy kis fehér kendőt, amit összegumiztunk jó szorosan és narancssárgára festettünk. A mézeskalácssütésen mindenki 3 figurát csinált: csillagot, halacskát, szívet. Le lehetett írni a receptet – gondolva a karácsonyra –, és mivel jól viselkedtünk, Bea néni sütött nekünk külön mézeskalácsot. Számháborút 2 fajtát játszottunk, először olyant, amelyikben az a csapat veszít, akinek előbb fogynak el a harcosai, majd olyant, ahol egy eldugott tárgyat (törölköző) kellett megtalálni és elvinni a reggelizős helyre. Legvégül a mocsárlátogatás. Elmesélték a mocsár történetét, keresztülmentünk a mocsári tanösvényen, és közben növényeket mutattak be: tőzegmohát és a kereklevelű harmatfüvet. Csupán egy valakinek sikerült belecsúsznia a mocsárba, mindenki más megúszta. Nem úgy, mint 2 éve, amikor is többeknek – köztük nekem is – sikerült térdig merülni. Sőt, egy papucsot vasvillával horgászott ki Babszi néni a tábor széli mocsarasból.

5. nap kihímeztük a megszáradt nemeztarsolyokat, visszakaptuk a kiégetett agyagfigurákat és a mézeskalács formákat. Ez volt a búcsúest, ahol csapatokban egy versből előadást kellett csinálni. A mi előadásunk címe Hápi kacsa volt, de nem lett túl fényes, mert túl bátortalanok voltunk. A tanárok a Békakirály papucsát adták elő, ami elveszett és senki sem találta. Jutka néni volt a békakirály(nő), nagyon jó kis koronája volt egy dobozból. Előadták még a Sün Balázst, aki mindig kiszorult a küszöbre. Ezek viszont remekül sikerültek. Végül emléklaposztás volt, mindenki kapott elismerést arról, hogy betekintett a népi mesterségekbe és ügyesen alkalmazta azokat.

6. nap reggeli után indultunk haza. Ebédelni és fagyizni még megálltunk, az iskolánál pedig mindenkit várt a család. Jó volt, nagyon-nagyon jó. Ennek 3 fő oka van:
-    nagyon finomakat főznek úgy, mint szilvás gombócot, milánói makarónit például,
-    remek a szállás: kis házak 2 személynek, pajta és a malom,
-    nem utolsó sorban jók a programok, a kézműveskedések, kirándulások.

Szőcei táborzók: további képekért kattintson a fotóra!