Különdíjas lett a Lőrinci Nagykönyvtár "Mi lenne, ha..." címmel meghirdetett meseíró pályázatán iskolánk 5.b osztályos tanulója, Horváth Dániel, aki az október 11-i Könyves Vasárnap keretében vehette át az elismerést Bosnyák Viktória írónőtől.

Dani három kis történettel jelentkezett a pályázatra, és ezek közül a Kiscápuáról és barátjáról szólót emelte ki a zsűri. A mese a Bővebben feliratra kattintva teljes egészében elolvasható.

Bosnyák Viktória és a Horváth-testvérek, Gergő és Dani (az oklevéllel). Valamint: a könyvjutalmat tetéző személyes, buzdító üzenet a szerzőtől

Az eredeti pályázati kiírás még olvasható a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár honlapján.

A Könyves Vasárnap fotóalbuma a Picasan.

Horváth Dániel 

Kiscápua és barátja

Mint ahogy az embereknél is vannak királyok, úgy a cápák birodalmában is vannak. Erről szeretnék most mesélni nektek.

Királyhal és felesége, Nagycápua királyi trónjukon üldögéltek és beszélgettek.

- Érzem, itt az idő! – szólt Nagycápua. – Mindjárt megszületik elsőszülött gyermekünk. Mi legyen a neve? – kérdezte.

- Legyen Kiscápua! Mit szólsz hozzá, feleségem? –mondta Királyhal.

- Jó lesz, kedves férjem, de most mennem kell…

Tíz perc múlva már meg is született a trónörökös. A szülők nagyon boldogak voltak.

- Hamarosan megmutatom neked a környéket – szólt a kicsihez Nagycápua.

- Olyan kíváncsi vagyok, induljunk máris, mama! – kiáltott Kiscápua.

- Lassan a testtel, kisfiam, még meg kell tanulnod, hogy várni is tudni kell egy király fiának – felelte anyukája.

- Jó, jó várok, de azért már igazán indulhatnánk, mami!

- Rendben, menjünk.

- Hurrá, ez az! – ujjongott Kiscápua és anyukája után indult. Majd körülnézve így szólt: - Csodálatos itt, mama!

- Igen… Szép itt, de azt nézd!

Kisméretű halak úsztak rajokban. Odébb színes, érdekes korallok pompáztak. Távolabb egy sötét, mély lyuk tátongott. Anyukája rámutatott, és így figyelmeztette:

- Oda véletlenül se menj! Ott lakik a gonosz Rablóhal, óvakodj tőle!

- Még a lyuk felé sem nézek – ígérte Kiscápua -, engedj egy kicsit egyedül úszkálni, most már mindent tudok!

- De csak tíz percre, rendben van? – engedte el anyukája.

Boldogan indult el Kiscápua. Úszkált, úszkált, s egyszer csak meglátott egy másik fiatal cápát.

- Hát te meg ki vagy, honnan jössz, hány éves vagy, kik a szüleid? – záporozta el kérdéseivel.

- Nagy az én bánatom – felelte a másik.

- Mondd! – sürgette Kiscápua.

- Ez egy szomorú történet. Apukám elment egy nagyon erős cápával harcolni a család területéért, s én egyedül maradtam anyukámmal – kezdte az ismeretlen cápa. – És akkor jött Rablóhal! Belém akart harapni, de anyukám elém úszott, és testével védelmezett. A sok harapás miatt sajnos elpusztult. Közben apukám, bár legyőzte a másikat, nem élte túl a harcot. Így árva maradtam, érted?!

- Értem – felelte együttérzően Kiscápua. – De most gyere velem, megmutatlak a szüleimnek, hátha befogadnak.

- Biztos vagy benne? Egyébként Szürkecápa a nevem.

Otthon Kiscápua kérlelte királyi szüleit, hogy az árva cápát fogadják be, hiszen úgy sincs kivel játszania.

- Nem bánom, befogadjuk – egyezett bele Királyhal. Nagy volt az öröm!

Pár nappal később Kiscápua és Szürkecápa együtt úszkálgattak. És akkor hirtelen előbukkant Rablóhal. Miközben Kiscápua segítségért kiáltozott, Szürkecápa harcolni kezdett vele. Amikor az már majdnem legyőzte, és Kiscápua is már alig tudott kiáltani, ott termett Nagycápua és elkergette Rablóhalat. Így menekültek meg.

Telt-múlt az idő, a kiscápák sokat játszottak a víz alatt. De aztán eljött az a nap is, amikor iskolába kellett menniük. Az volt a legszomorúbb, hogy üresen kellett hagyni megfigyelőhelyeiket, és nem úszkálgathattak, vadászhattak annyit, mint előtte. De megörültek, amikor megtudták, hogy anyukájuk lesz a tanító néni.  Számtan órán ügyesen számlálgatták a kagylókat. Megtanulták a betűvetést is. Torna órán a gyakorlatokat lelkesen végezték, körbe-körbe úszkáltak és uszonyaikat emelgették. Környezet órán arról tanultak, hogy miért úsznak a kishalak rajokban. Nagyon tetszett minden a kiscápáknak. Szorgalmasan tanultak, elkészítették a házi feladatokat is.Így teltek el egymás után az órák, napok, hetek, hónapok. Kiscápua és Szürkecápa nagyon megokosodott. Egy napsütéses reggelen aztán eljött az utolsó tanítási nap.

Amikor beúsztak az osztályba, a táblán ezt látták felírva: VAKÁCIÓ!!! Mosolygó arccal fogadta őket Nagycápua:

- Kedves gyerekek, holnap megkapjátok a bizonyítványotokat, és aztán kezdődik a nyári szünet!

- Hurrá, hurrá! – örültek a gyerekek.

A bizonyítványosztásra Királyhal is eljött. Nagyon büszke volt fiára és barátjára, mert mindketten színötösök lettek.

- Így is kell tanulnia egy király fiának, mert tudjátok, az uralkodáshoz sok tudományra van szükség! – mondta nekik.

A cápagyerekek a nyári szünetben is sok izgalmas kalandot éltek át. Remélem, egyszer majd azt is elmesélhetem nektek.